Sherie:
-Chh... mindenből pénzt csináltok? - kérdezte flegmán Logan.
-Szerinted? Egyes dolgok nincsenek ám ingyen... és mivel muszáj ezt csinálnunk, szépen fizettek nekünk! - mondtam komolyan.
-Rendben... - szólt be Kendall is megadva magát - Mennyit szeretnétek?
-Hmmm... - Ada gondolkodó fejet vágott - 100 dolcsit minden nap! - mosolyodott el gúnyosan.
-100$ minden nap? - kerekedett el Logan szeme.
-Ahhj, úgy csinálsz, mintha egy vagyont kérnénk! - sóhajtottam unottan - Nektek ez meg sem kottyan...
-Hogy hogy meg sem kottyan? - háborodott fel Logan - Azért 30 napon át fizetni nem piskóta! - eléggé hangosan prédikált.
-Nyugi ember! Velem ne kiabálj! - léptem előre mérgesen.
-Állítsd le a retardált barátodat! - vágott közbe Ada is.
-Elég lesz, jó? Valahogy kibírjuk ezt a szaros egy hónapot! - miután Kendall ezt elmakogta, Logan-hez fordult - Figyelj! Próbáld a banda előnyére fogni... szerinted mi lenne, ha kiderülne ez az egy éjszakás kalandunk? Mekkorát csalódnának a rajongók? Szerintem egyikünk sem akarja a rossz hírnevet, ugye? - Kendall Logan vállát fogva mondta a szemébe.
-Rendben - jött a halk válasz.
-Okééé, na szóval, mi lenne, ha ezt a beszélgetést folytatnánk pontban kettő órakor az S Flower Street-i Drago Centro-ban? - kérdezte 'kedvesen' a szőkeség.
-Mégis minek? - kérdeztem unott fejjel.
-Azért drágaságom, hogy megbeszéljük az elvárásainkat. Minden egyes dolgot tisztázni kell! - dobott magára egy mű vigyort Kendall. Legszívesebben képen törültem volna! Ahhj, mit meg adnék, hogy egyszer tényleg beadjak nekik egy-egy jobbost!
-Rendben, addig is császtok! - Ada azzal megfogta a karomat és elhúzott a jövőbeli 'pasijainktól'.
Adaline:
Amint hazaértünk, azonnal elkezdtünk valami megfelelő ruhákat keresgélni, ugyanis tudtuk, hogy a Drago Centro étterem egy eléggé elit hely, szóval nem mehetünk egy mindennapi ruhában.
-Legalább eszünk egy jót! - kuncogott Sherie a tükör előtt nézve magát különböző pózokban - És talán felszedek valami gazdag pasit is - mosolyodott el.
-Hé hé, nem szedünk fel senkit! - emlékeztettem.
-Jaj ne mááár... most az eddigi rutinná vált dolgokat hanyagolnunk kell? - biggyesztette le ajkait.
-Ühüm, de mindig legyen előtted a napi 100$... és plusz mínusz egy két dolog, ha fizetnek nekünk valamit meg ilyesmik - magyaráztam mosolyogva.
-Megértem... de ugyanakkor mindennap látnunk kell ezeket a ...
-Szard le! Szerinted én, hogy tűröm? Mondjuk persze, engem is zavarnak, de nagyon... minden mondatuk után egyet rúgnék az érzékeny pontjaikba, de valahogy türtőztetem magamat! - biztos, hogy fura, ideges fejet vágtam, mert Sherie elkezdett nevetni.
-Na jó... akkor álarc fel, és legyünk tökéletes barátnők két kevésbé tökéletes pasi számára - karolt belém sóhajtva Sherie.
Fogtunk egy taxit, majd bediktáltuk a címet... nem kellett negyed óra, és már ott is voltunk az étterem előtt. Kifizettük a fuvart, majd, mint valami sztárok, úgy szálltunk ki a képzeletbeli limuzinunkból.
-Na végre... 24 perc késés után ideje volt megérkezni! - pillantott telefonjára flegma arckifejezéssel, majd ránk Logan.
-Nyugi édes, tudtommal kedves és udvarias kellene, hogy legyél, mint egy igazi férfi - vágtam vissza egy gúnyos mosollyal. Ada eleresztett egy nevetést mondatom hallatán.
-Rendben, akkor menjünk be, és ezentúl megkérlek viselkedjünk úgy, mint egy-egy rendes, szerelmes párocska, habár kicseszettül nehéz lesz - ez a mocsok Kendall képes volt lenézően ránk nézni... csak kerüljünk egy olyan helyre, ahol majd pofon vághatom!
Rengeteg műmosoly és műudvariasság után helyet foglaltunk. Sherie-vel vissza kellett fognunk magunkat, ugyanis majdnem tátott szájjal mentünk végig az éttermen. Annyi biztos, hogy nagyon jó helyen fogunk ebédelni!
Logan:
Azt hiszem ezen az ebéden rengeteg hamis cselekedet lesz, meg érzelem, ha annak nevezhető... még mindig nem hiszem el, hogy Kendall ezt tette, de ha belegondolok, okosan cselekedett, mert a bandát vette előtérbe, és hát tényleg szar lett volna, ha azt híresztelnék, hogy egyéjszakás kalandokban adjuk le magunkról a terhet...
Udvariasan kihúztam Cara-nak a széket, majd elvégeztem a további, kötelező udvarias dolgokat. A műmosoly már kezdett az arcomra fagyni.
Miután mindannyian leültünk - én Cara mellé, Kendall pedig Molly mellé - ki jött a pincér négy darab étlappal, majd elment.
-Mit szeretnétek fogyasztani? - törte meg a csendet Kendall.
-Valami drágát... nem igaz? - nézett egy félmosollyal barátnőjére Cara.
-Tökmindegynekem - hadarta el unottan az étlapot nézegetve az előttem ülő lány.
-Nekem már meg van, hogy mit kérek - csapta össze az étlapot Cara.
-Sikerült a legdrágábbikat kiválasztani? - kérdeztem komolyan ránézve.
Egy ideig csak figyeltük egymást gyilkos szemekkel, már vártam a vissza szólást, de nagy meglepődöttségemre nem érkezett semmi féle válasz. Nagyot csodálkoztam, pedig mindig vissza szól... na mindegy.
Miután leadtuk a rendelést, egy telefon csengést hallottunk meg...-Basszus, hív Jeremih! - szólalt meg Kendall a telefonját a kezében tartva.
-Az meg ki? - ráncolta össze homlokát egyszerre a két lány.
-A menedzserünk... úgy tudja, hogy járunk veletek már egy ideje.... mindegy, hosszú, beszélnem kell vele! - azzal fogadta a hívást. - Csááá Jeremih - szólalt meg hirtelen jött kedvességgel - Igen, tudom, csak elígérkeztünk egy ebédre... igen, velük - nézett Cara-ra és Molly-ra - Nyugodtan mondhatod az újságíróknak, hogy három hete együtt vagyunk velük, csak titokban akartuk tartani, hogy ne legyenek kitéve a zaklató rajongóknak vagy fotósoknak - adta be a jó dumát Kendall - A Drago Centro-ban vagyunk... Aha, oké, egy pillanatot várjál, mert most hozzák ki a rendelésünket - Kendall idegesen befogta a telefon hangszóróját - Mi a nevetek? - suttogott.
Cara elfehéredve nézett barátnőjére, aki bólintott. Valamit nem mondanak el... vagy mi van?
-Adaline Florent - mutatott 'Molly'-ra - Én pedig Sherie Grease - motyogta halkan.
Szerintem nem kell mondanom, hogy Kendall-vel tátott szájasdit játszodtunk...
-M-mi? - kérdeztem vissza, hátha csak hülyéskednek.
-Jól hallottátok! - válaszolt Molly vagy ki.
-Na itt vagyok Jer... - szólalt bele a telefonba teljesen összezavarodva barátom - Ja igen... az én barátnőcskémet Adaline Florent-nek hívják, míg Logan csaja Sherie Grease. Rendben, csá... - azzal bontotta a vonalat.
-Mielőtt még magyarázkodni kezdenétek: nem érdekel, csak az, hogy ez a rendes nevetek, amit az előbb mondtatok? - kérdezte összeszűküklt szemekkel Kendall.
-Aham - mondták egyszerre.
-Király! - azzal erőteljesen hátra csapta magát a székben.
Sherie:
Miután sikerült megebédelnünk, megszólaltam.
-Na akkor lökjétek az elvárásaitokat! - siettetett minket Sherie.
-Első: ha az utcán megyünk, egymás kezeit fogjuk - kezdte el a szabályok felsorolását Kendizzz - Második: amikor egymásra nézünk, legyen mosoly... legyen hiteles az egész jelenet... harmadik: néha el kell jönnötök velünk különböző helyekre, ahol tökéletes megjelenés szükséges, na meg kedvesség... öhm, negyedik: senkinek nem nyilatkoztok nélkülünk! - hangsúlyozta ki az utolsót.
Elkezdtünk nevetgélni.
-Mi van? - kérdezte Logan.
-Röhejesen gyengék az elvárásaitok... ezek amolyan alap dolgok, azt hittem valami komolyabb lesz! - kuncogott tovább Ada.
Összeráncolt homlokkal néztek minket a srácok.
-Szerintem dióhéjban annyi lenne az egész, hogy teljesen viselkedjünk úgy, mintha ténylegesen szerelmesek lennénk, nincs mit ezen szorozni, osztani. Szerintem mindannyian tudjuk, hogy szerelmesen az emberek kb. hogy viselkednek, szóval ennyi - tártam szét karjaimat - És ezért jöttünk el ide, hogy ezt a baromságot elmond? - kérdeztem Kendall-től.
-Asszem' - elkezdett kacagni.
-Még lenne valami... - szólalt meg Ada is egy kaján vigyorral az arcán.
-Mondjad, ne kímélj! - kacsintott rá a szőkeség
-Mi lenne, ha a hét hetedik napját, vagyis minden vasárnapot egy összefekvéssel díjaznánk meg? Persze nem négyesben...
Egyszerre tört fel bennem és Adá-ban a hangos nevetés, de láttam barátnőmön, hogy komolyan gondolja.
-Szóval? - kérdezte.
A két srác csak hebegett-habogott.
