Chapter 5

 Sherie:


          -Chh... mindenből pénzt csináltok? - kérdezte flegmán Logan.
          -Szerinted? Egyes dolgok nincsenek ám ingyen... és mivel muszáj ezt csinálnunk, szépen fizettek nekünk! - mondtam komolyan.
          -Rendben... - szólt be Kendall is megadva magát - Mennyit szeretnétek?
          -Hmmm... - Ada gondolkodó fejet vágott - 100 dolcsit minden nap! - mosolyodott el gúnyosan.
          -100$ minden nap? - kerekedett el Logan szeme.
          -Ahhj, úgy csinálsz, mintha egy vagyont kérnénk! - sóhajtottam unottan - Nektek ez meg sem kottyan...
          -Hogy hogy meg sem kottyan? - háborodott fel Logan - Azért 30 napon át fizetni nem piskóta! -  eléggé hangosan prédikált.
          -Nyugi ember! Velem ne kiabálj! - léptem előre mérgesen.
          -Állítsd le a retardált barátodat! - vágott közbe Ada is.
          -Elég lesz, jó? Valahogy kibírjuk ezt a szaros egy hónapot! - miután Kendall ezt elmakogta, Logan-hez fordult -  Figyelj! Próbáld a banda előnyére fogni... szerinted mi lenne, ha kiderülne ez az egy éjszakás kalandunk? Mekkorát csalódnának a rajongók? Szerintem egyikünk sem akarja a rossz hírnevet, ugye? - Kendall Logan vállát fogva mondta a szemébe.
          -Rendben - jött a halk válasz.
          -Okééé, na szóval, mi lenne, ha ezt a beszélgetést folytatnánk pontban kettő órakor az S Flower Street-i Drago Centro-ban? - kérdezte 'kedvesen' a szőkeség.
          -Mégis minek? - kérdeztem unott fejjel.
          -Azért drágaságom, hogy megbeszéljük az elvárásainkat. Minden egyes dolgot tisztázni kell! - dobott magára egy mű vigyort Kendall. Legszívesebben képen törültem volna! Ahhj, mit meg adnék, hogy egyszer tényleg beadjak nekik egy-egy jobbost!
          -Rendben, addig is császtok! - Ada azzal megfogta a karomat és elhúzott a jövőbeli 'pasijainktól'.



Adaline:


Amint hazaértünk, azonnal elkezdtünk valami megfelelő ruhákat keresgélni, ugyanis tudtuk, hogy a Drago Centro étterem egy eléggé elit hely, szóval nem mehetünk egy mindennapi ruhában.
          -Legalább eszünk egy jót! - kuncogott Sherie a tükör előtt nézve magát különböző pózokban - És talán felszedek valami gazdag pasit is - mosolyodott el.
          -Hé hé, nem szedünk fel senkit! - emlékeztettem.
          -Jaj ne mááár... most az eddigi rutinná vált dolgokat hanyagolnunk kell? - biggyesztette le ajkait.
          -Ühüm, de mindig legyen előtted a napi 100$... és plusz mínusz egy két dolog, ha fizetnek nekünk valamit meg ilyesmik - magyaráztam mosolyogva.
          -Megértem... de ugyanakkor mindennap látnunk kell ezeket a ...
          -Szard le! Szerinted én, hogy tűröm? Mondjuk persze, engem is zavarnak, de nagyon... minden mondatuk után egyet rúgnék az érzékeny pontjaikba, de valahogy türtőztetem magamat! - biztos, hogy fura, ideges fejet vágtam, mert Sherie elkezdett nevetni.
          -Na jó... akkor álarc fel, és legyünk tökéletes barátnők két kevésbé tökéletes pasi számára - karolt belém sóhajtva Sherie.

Fogtunk egy taxit, majd bediktáltuk a címet... nem kellett negyed óra, és már ott is voltunk az étterem előtt. Kifizettük a fuvart, majd, mint valami sztárok, úgy szálltunk ki a képzeletbeli limuzinunkból.
          -Na végre... 24 perc késés után ideje volt megérkezni! - pillantott telefonjára flegma arckifejezéssel, majd ránk Logan.
          -Nyugi édes, tudtommal kedves és udvarias kellene, hogy legyél, mint egy igazi férfi - vágtam vissza egy gúnyos mosollyal. Ada eleresztett egy nevetést mondatom hallatán.
          -Rendben, akkor menjünk be, és ezentúl megkérlek viselkedjünk úgy, mint egy-egy rendes, szerelmes párocska, habár kicseszettül nehéz lesz - ez a mocsok Kendall képes volt lenézően ránk nézni... csak kerüljünk egy olyan helyre, ahol majd pofon vághatom!
Rengeteg műmosoly és műudvariasság után helyet foglaltunk. Sherie-vel vissza kellett fognunk magunkat, ugyanis majdnem tátott szájjal mentünk végig az éttermen. Annyi biztos, hogy nagyon jó helyen fogunk ebédelni!



Logan:


Azt hiszem ezen az ebéden rengeteg hamis cselekedet lesz, meg érzelem, ha annak nevezhető... még mindig nem hiszem el, hogy Kendall ezt tette, de ha belegondolok, okosan cselekedett, mert a bandát vette előtérbe, és hát tényleg szar lett volna, ha azt híresztelnék, hogy egyéjszakás kalandokban adjuk le magunkról a terhet...
Udvariasan kihúztam Cara-nak a széket, majd elvégeztem a további, kötelező udvarias dolgokat. A műmosoly már kezdett az arcomra fagyni.
Miután mindannyian leültünk - én Cara mellé, Kendall pedig Molly mellé - ki jött a pincér négy darab étlappal, majd elment.
          -Mit szeretnétek fogyasztani? - törte meg a csendet Kendall.
          -Valami drágát... nem igaz? - nézett egy félmosollyal barátnőjére Cara.
          -Tökmindegynekem - hadarta el unottan az étlapot nézegetve az előttem ülő lány.
          -Nekem már meg van, hogy mit kérek - csapta össze az étlapot Cara.
          -Sikerült a legdrágábbikat kiválasztani? - kérdeztem komolyan ránézve.
Egy ideig csak figyeltük egymást gyilkos szemekkel, már vártam a vissza szólást, de nagy meglepődöttségemre nem érkezett semmi féle válasz. Nagyot csodálkoztam, pedig mindig vissza szól... na mindegy.
Miután leadtuk a rendelést, egy telefon csengést hallottunk meg...
          -Basszus, hív Jeremih! - szólalt meg Kendall a telefonját a kezében tartva.
          -Az meg ki? - ráncolta össze homlokát egyszerre a két lány.
          -A menedzserünk... úgy tudja, hogy járunk veletek már egy ideje.... mindegy, hosszú, beszélnem kell vele! - azzal fogadta a hívást. - Csááá Jeremih - szólalt meg hirtelen jött kedvességgel - Igen, tudom, csak elígérkeztünk egy ebédre... igen, velük - nézett Cara-ra és Molly-ra - Nyugodtan mondhatod az újságíróknak, hogy három hete együtt vagyunk velük, csak titokban akartuk tartani, hogy ne legyenek kitéve a zaklató rajongóknak vagy fotósoknak - adta be a jó dumát Kendall - A Drago Centro-ban vagyunk... Aha, oké, egy pillanatot várjál, mert most hozzák ki a rendelésünket - Kendall idegesen befogta a telefon hangszóróját - Mi a nevetek? - suttogott.
Cara elfehéredve nézett barátnőjére, aki bólintott. Valamit nem mondanak el... vagy mi van?
          -Adaline Florent - mutatott 'Molly'-ra - Én pedig Sherie Grease - motyogta halkan.
Szerintem nem kell mondanom, hogy Kendall-vel tátott szájasdit játszodtunk...
          -M-mi? - kérdeztem vissza, hátha csak hülyéskednek.
          -Jól hallottátok! - válaszolt Molly vagy ki.
          -Na itt vagyok Jer... - szólalt bele a telefonba teljesen összezavarodva barátom - Ja igen... az én barátnőcskémet Adaline Florent-nek hívják, míg Logan csaja Sherie Grease. Rendben, csá... - azzal bontotta a vonalat.
          -Mielőtt még magyarázkodni kezdenétek: nem érdekel, csak az, hogy ez a rendes nevetek, amit az előbb mondtatok? - kérdezte összeszűküklt szemekkel Kendall.
          -Aham - mondták egyszerre.
          -Király! - azzal erőteljesen hátra csapta magát a székben.
     


Sherie:


Miután sikerült megebédelnünk, megszólaltam.
          -Na akkor lökjétek az elvárásaitokat! - siettetett minket Sherie.
          -Első: ha az utcán megyünk, egymás kezeit fogjuk - kezdte el a szabályok felsorolását Kendizzz - Második: amikor egymásra nézünk, legyen mosoly... legyen hiteles az egész jelenet... harmadik: néha el kell jönnötök velünk különböző helyekre, ahol tökéletes megjelenés szükséges, na meg kedvesség... öhm, negyedik: senkinek nem nyilatkoztok nélkülünk! - hangsúlyozta ki az utolsót.
Elkezdtünk nevetgélni.
          -Mi van? - kérdezte Logan.
          -Röhejesen gyengék az elvárásaitok... ezek amolyan alap dolgok, azt hittem valami komolyabb lesz! - kuncogott tovább Ada.
Összeráncolt homlokkal néztek minket a srácok.
          -Szerintem dióhéjban annyi lenne az egész, hogy teljesen viselkedjünk úgy, mintha ténylegesen szerelmesek lennénk, nincs mit ezen szorozni, osztani. Szerintem mindannyian tudjuk, hogy szerelmesen az emberek kb. hogy viselkednek, szóval ennyi - tártam szét karjaimat - És ezért jöttünk el ide, hogy ezt a baromságot elmond? - kérdeztem Kendall-től.
          -Asszem' - elkezdett kacagni.
          -Még lenne valami... - szólalt meg Ada is egy kaján vigyorral az arcán.
          -Mondjad, ne kímélj! - kacsintott rá a szőkeség
          -Mi lenne, ha a hét hetedik napját, vagyis minden vasárnapot egy összefekvéssel díjaznánk meg? Persze nem négyesben...
Egyszerre tört fel bennem és Adá-ban a hangos nevetés, de láttam barátnőmön, hogy komolyan gondolja.
          -Szóval? - kérdezte.
A két srác csak hebegett-habogott.
   

Chapter 4

Adaline szemszöge : 

Reggel elég korán fent voltam, a tegnap estén kattogott egész éjjel a fejem, szerintem barátnőm is hasonló cipőben járt.

-Jó reggelt csipkerózsika, ne álmodozz tovább a tegnap esti lovagról, nem jött érted fehér lovon.- kacagtam, Sher erre megdobott a párnájával.
-Hagyjáááááááál, egyébként is nem ő álmaim pasija, annak legalább lenne pénze.- durcáskodott.
- Nem mondod? Nála is kevéske volt? - majdnem megszakadtunk a nevetéstől, ilyen srácokat se fogtunk ki egy ideje.
- Igen, 140 dolcsi + egy kétszemélyes kupon az edző teremebe - vázolta Sher tegnap esti szerzeményét.
- Hasonló, 200 dolcsi + bió kaja kupon, az mi? - röhögtünk együtt.
- De legalább szexeltünk egy jót, végre.- mosolyodott el barátnőm, arcát látva visszaemlékezett a tegnap estére.
- És szerintem ők is, bár ettől nem lesznek gazdagabbak. - próbáltam fájdalmas szomorú fejet vágni.
- Max a büszkeségük - a nevetéstől már csak püfögni tudtunk.
- Pedig eléggé jómódúaknak tűntek. Átvertek minket - már a földön fetrengtünk, miközben kiveséztük Kendallt és Logant.
- Na jó csipkerózsika, álmodozz csak tovább és szedd össze magad, addig én leugrok a boltba kávéért.- dobtam egy cuppanós puszit barátnőmnek, majd magamra kaptam a dzsekim és indultam is a boltba.

-Szia Rosa - köszöntem a helyi boltosnak, akit elég jól ismerünk.
- Szia Ada, miben segíthetek? - kérdezte bájos mosolyával.
- Két kávé lesz. - mosolyogtam, közben néztem a csábító péksütiket. - Meg ebből kettőt - mutattam rá az óriás kakaós csigákra.
- Nem is mondtátok, hogy ilyen dögös srácokkal randiztok. - erre a kijelentésére tágra nyílt szemekkel néztem rá.
- Tessék?-kérdeztem, mint aki nem hallott semmit.
- Láttalak titeket a címlapon, mármint szerintem ti vagytok azok. Egy szőke, és egy barna srác társaságában -kacsintott.
-Áh, az lehetetlen. Nem randiztunk úgy kb. fél éve. - legyintettem.
-Itt van a kávé, és a csigák. Meg az a bizonyos címlap - tette elém az említett újságot.
A képeket látva teljesen ledermedtem, a képen szereplő lányok ugyanolyan ruhát viseltek mint mi, és a srácok is kísértetiesen hasonlítottak a tegnap esti kuncsaftjainkra. Naanee.
- Köszönöm, rohannom kell - dobtam le az asztalra a pénzt, még talán többet is mint kéne, és rohantam fel Sheriehez.


Sherie szemszöge : 

- Jesszusom mi van? Ki elől menekülsz? - kiáltottam le barátnőmnek, éppen láttam a teraszról ahogy rohan.
- A maratonra készülök - mondta gúnyosan.
- Neked meg mi bajod? - semmi válasz, csak egy újságot dobott le elém.
-Ez mi? Ez nem lehet! Ezek mi vagyunk.- döbbentem le - Na de mit keresünk mi címlapon? Ugye nem köröznek? Nem az nem lehet. Jézusom, felnyomtak pár dolcsiért?
- Ne találgass, olvasd a cikket, odáig még én sem jutottam. -ült le mellém idegesen majd rágyújtott egy cigire.
A cikkben ez állt:
' Úgy látszik  az amerikai lányok másik két kedvenc bandatagjának is foglalt a szíve. A képen jól látható, hogy Logan Henderson és Kendall Schmidt, két igen mutatós hölggyel töltötte a tegnap estét. Vajon komoly kapcsolat áll a háttérben vagy a szupersztárok megtehetik, hogy ilyen nőkkel vezetik le feszültséget? Sok tinilány sírhat most a párnájának, hiszen ezek alapján sosem kerülhetnek közel plátói szerelmükhöz. Twitteren már el is kezdődött a találgatás, hogy a srácok tényleg ilyenek lennének, és minden hazugság volt arról, hogy ők is az igaz szerelmet keresik? Ki tudja? A két srác biztosan. Ez ügyben felkerestük a srácok menedzserét, de nem állt módjában nyilatkozni. '


Kendall szemszöge : 

Most kaptuk kézhez a napilapot, és teljesen ledöbbentünk, hogy valakinek sikerült minket lekapni.

- Szóval ki ez a két lány, srácok ?- járkált fel alá dühösen Jeremih, a menedzserünk.
- Öhmmmm - Logan csak hümmögni tudott.
- Öhh, a barátnőink!- mondtam magabiztosan, Logan értetlenül nézett rám, én biztatóan rákacsintottam.
- De Jeremih, még ne hívd fel a sajtósokat kérlek, előtte van egy kis elintéznivalónk. - Jeremih csak bólintott és szélsebesen kiment a szobából.


Logan szemszöge : 

- Aha, megvesztél? A barátnőink? Oké, belátom, mindkettőnknek fantasztikus estét szereztek, de akkor is. Bolond vagy?  Nekem nem kell olyan csaj, aki összefirkálja az alsómat, ellopja a fitneszbelépőm, és a maradék apróm. - háborogtam egy sort, de ezen Kendall csak nevetett.
- Én sem gondoltam komolyan, de valahogy meg kellet oldani, hiszen botrány lenne ha ez kiderülne rólunk. -- Amúgy nem mondod, nekem is eltűnt némi pénzem és a biokuponjaim...

Délután Kendallt lehívtam kicsit az edzőterembe levezetni a feszültséget és megbeszélni most mi is lesz. Nagy meglepődésünkre, két ismerős alak volt a futógépen.

- Nocsak!- léptünk oda az éppen futó lányokhoz, akik elég jól elkacarásztak. Leállították a gépeket, majd hátrafordultak, az arckifejezésük eléggé aggódó és döbbent volt.
- Oh, hello! - mosolyogtak ránk mindketten elég idegesen.
- Nem is kell mondanotok honnan van ide a belépőtök! Egyébként megsúgóm halkan, most hívnom kéne a rendőrséget. - gúnyosan elmosolyodtam.
- Jaj, ne csináld ezt! Ne mondd, hogy nem élvezted a tegnap estét, és te is tudod, hogy a jó dolgok  sosincsenek ingyen.- kacsintott Sherie.
- Jobb lenne ha most elmennénk egy olyan helyre ahol nyugodtan tudunk beszélgetni- javasolta Kendall.


Adaline szemszöge :

- Megmondtam! Tudtam hogy ez lesz! Éreztem!- járkált fel alá az öltözőben idegesen Sherie.
- Nyugodj már le, álnevet használtunk! És nem hiszem hogy emlékszik még a gördeszkás ütközésetekre is. Mert akkor tudná hogy itt lakunk valahol. Inkább menjünk ki szívjunk el egy cigit, attól lenyugszol! -nyújtottam át neki egy szálat.
- Most legalább 10 évet ülhetünk a sitten. - ült le a lépcsőre ahol vártuk a fiúkat.
- Fogd már be! Nem lesz semmi gáz! Mindig megoldottuk valahogyan, most is megfogjuk! - öleltem át barátnőm, majd megérkeztek a srácok is.
- Szóval - kezdett bele Kendall. - Elhallgattatok egy apróságot, azt, hogy szeretitek lehúzni a partnereiteket.
- Ja jó hogy mondod szőkeség, tessék itt van ez a szar, amúgy is utáljuk a bió kajákat- dobtam elé flegmán a tegnap este lenyúlt kuponokat.
- Egyébként ha már itt tartunk, ti is elhallgattátok hogy szupersztárocskák vagytok, pfeej.- bocs de nem bírjuk a nyálas képű dalolópacsirtákat.
- Aha, érdekes ha ezt tudod akkor már az este se lett volna olyan élvezetes? Ja szerintem de, a nyögésekből pedig azt szűrtem ki.- kacsintott szőkeség - ez lett Kendall gúnyneve.
-Szóval kedves Molly és Cara, van egy ajánlatunk. Nem dobunk fel a rendőrségnek, - amit nagyban a tegnap esti teljesítményeteknek is köszönhettek - ha pár hónapig eljátsszátok szépen, hogy a barátnőink vagytok. Erre azért lenne szükség, mert az imidzsünkkel ütközne az, hogy vadidegen lányokkal hálunk. Beadnánk a sajtónak, hogy már együtt vagyunk veletek jó ideje, csak eddig titokban tartottuk. Ne aggódjatok, max egy hónapot kell kibírnunk, aztán szomorúan és fájdalmasan eljátsszuk az elválást. Természetesen mondanom se kell hogy igazából semmi érzelem nem lesz ebbe a kapcsolatban. - vázolta a helyzetet Kendall.
- Hah, na nevettes, inkább a dutyi, mint hogy bájolognom kelljen melletted. - mutogattam végig Kendall-ön.
- Hát jóóóóó, akkor Logan kéérlek. - erre már vette is elő a telefonját, de Sherie szerencsésen kivette a kezéből.
- Hüh ez egy iPhone 5, szuper, ez sokat ér - nézett végig Logan telefonján barátnőm.


Sherie szemszöge : 

Mindent megtennék azért, hogy ne kerüljek börtönbe, nem bírnám elviselni a bezártságot, azt, hogy nem ölelhetem meg gyengébb napjaimban barátnőmet, és ha úgy érzem, fogjam a deszkám és csak menjek amerre visz az utam. Elgondolkodtam.

- Jó! Benne vagyunk - néztem bocsánatkérős fejjel barátnőmre. - De egy feltétel, fizettek nekünk érte. Hiszen nekünk is meg kell élnünk valamiből. - mondtam magabiztosan, majd belevágtunk .

Talán ez lesz életünk legrosszabb választása, vagy ennek az egy éjszakának köszönhetően teljesen megváltozik az életünk ?

Chapter 3

Sziasztoooooook! :D Sikerült össze hoznom ezt a részt ^^  Remélem tetszeni fog! :) Nyugodtan véleményezzétek, mert fontos, hogy tudjuk, tetszik-e nektek az, amit csinálunk :) Szóval komment, vagy akár pipa a Tetszik, Nem tetszik-nél, mindegy ;) ^^ 











Adaline:


Igaz, hogy valamennyire megmenekültem, de Sherie még úgymond a ragadozók előtt van és próbálja megvédeni a seggünket. Aggódom érte! - gondolkodásomat valamiféle motor hang zavarta meg.
          -Jason? - néztem kérdőn a távolba. Igen, ő az. Ahogy közeledett, úgy felismertem régi barátunkat, akit Sherie a menekülésünk érdekében hívott.
          -Na? Gyorsak voltunk? - szólalt meg hátam mögül bolond barátnőm Jason-re és magára utalva. Hirtelen megöleltem Sherie-t a vízben, egy kicsit meg is merültünk.
          -Megértem, hogy szeretitek egymást, de lehetne ezt az enyelgést valahol egy nyugisabb helyen folytatni? - vigyorgott sürgetően Jason.
          -Hogyne! - vágtam rá, azzal mindketten valahogy felültünk a srác háta mögé és leléptünk.

Amint partot ért a jet ski, elkezdtünk hálákodni barátunknak.
          -Király vagy Jasy! - ölelte meg Sherie az említettet.
          -Tudom, csajok - vigyorodott el önelégülten - Nagy mázlitok volt, hogy épp a parton süttettem magamat! Amúgy meg, mit csináltatok egy olyan jachton? - kérdezte már komolyan.
          -Sherie volt olyan ügyes, hogy elcsórt egy jacht kulcsot az éjszaka - magyaráztam el mosolyogva. Barátnőm csak büszkén kihúzta magát, amire Jason-vel elnevettük magunkat.
          -Nem változtok! - mondta J.
Itt hirtelen lekomolyodással Sherie-vel egymásra néztünk. Gondolom neki is a jacht-on való lelkizés jutott az eszébe.
          -Még egyszer köszi Jason, majd még értekezünk, addig is szia - azzal ott hagytuk barátunkat, gondolom, most kérdőn néz utánunk, hogy mi bajunk.
A haza felé vezető utat némán tettük meg. Szerintem mindkettőnk agya azon kattogott, hogy mikor lesz rendes és nyugodt életünk... hát, egyszer majd biztos.
Sherie a kulcs csomójának zajával zökkentett vissza a való életbe.
 Bementünk a lakásba, én egyből kidőltem az ágyamon és elkezdtem bambulni a plafont. Sherie átöltözött majd magához vette gördeszkáját és egy köszönéssel elhúzta a csíkot.
Egy kis idő múlva felálltam, hogy valahogy hasznossá tegyem magamat.



Sherie:


Egy kicsit muszáj volt elmennem...ki kell tisztítsam a fejemet. Ilyenkor mindig gördeszkázni megyek, ami segít. Elő szereltem a fülhallgatómat és elindítottam egy pop számot, majd elindultam Los Angeles csendesebb utcáin.
Mindig is imádtam gördeszkázni, de soha nem engedhettem meg magamnak addig, amíg meg nem ismertem Adá-t, ugyanis idővel ugyebár elkezdtünk lopkodni. Lett pénz, így gördeszka is, amiből jelenleg három van.
Következő állomásként elgurultam az Echo Parkba. Ledobtam magamat egy padra, és nagy gondolkodásokba kezdtem...
Annyira jó volt a nagy világtól elszigetelten ülni, és hallgatni, ahogy a gyerekek játszanak, vidáman kacarásznak. Meg a madarak csicsergése... pont, mintha egy meditációs központban lennék. Kinevettem saját magamat.
A deszkámat a földön hagytam, és a lábammal gurigáztam rajta.
Érdekes, hogy az emberből ki lehet hozni a belül lakozó igaz érzéseket csupán a természettel. Ugyanis én is emberből tevődöm össze, és a 'rossz kislány vagyok' stílus csak egy álca a hétköznapok kibírása érdekében. Mint minden ember, én  is vágyom egy biztos életre, egy tisztességes munkára, egy igazi férfira, aki magamért szeret. Apropó igazi férfi... van egyáltalán olyan? A múltam miatt egyben sem tudok megbízni... ezért is használom ki mindannyiukat, hogy vissza adjam a naiv kis barmoknak azt a fájdalmat, amit kaptam...
A lábammal túlságosan meggurítottam a deszkámat, és elkezdett gurulni balra. Pont egy ugyancsak deszkázó srácnak ment neki. Fa pofával - mint általában - mentem oda a nálam egy-két évvel idősebb pasihoz. Egy szemezés után kinyögtem egy 'Bocsi'-t, majd rám mosolygott. Szótlanul ráálltam a deszkámra és hazáig hajtottam magam.



Adaline:


Mialatt Sherie elment, addig én kicsinosítottam a lakásunkat, mivel már nagyon ráfért. Így most boldogabban, és elégedettebben terültem ki az ágyamon. Nem kellett sok, Sherie haza is jött.
          -Na? Jobban érzed magad? - kérdeztem egy ölelés után.
          -Igen, kellett ez a levegőzés - villantott rám egy mosolyt.
          -Lassan gondolkodj el azon, hogy mit veszel fel az esti party-ra - néztem barátnőmre.
          -Huh, hát fogalmam sincs...
Elindult a szobába, hogy ruha terepszemlét tartson. De szegényke eléggé tanácstalanul nézegette ruhatárát.
          -Azt hiszem, hogy kellene egy kis frissítés itt... - mutatott gönceinkre.
          -Majd egy nap elmegyünk vásárolgatni, de siess, mert hamarosan indulunk! - szóltam rá, miközben a konyhába igyekeztem.
          -Most viccelsz ugye? Még a hajamat is ki kell vasaljam, ami minimum fél óra ... és meg ott van a sminkelés! - háborodott fel Sherie kapkodva. Én csak egyet nevettem, azzal rágyújtottam egy cigire.

Amikor már ott volt az idő, mindketten készen állva az estére elindultunk a két utcával arréb lévő Hotel-hez.
          -Hol is lesz a party? - kérdezte egy kis csend után Sher.
          -Ott - mutattam az épületre - A hotel-nek a vendéglőjében... és csak 19-30 év közötti emberkéket engednek be, ez egy ilyen buli - vigyorogtam sokatmondóan - Nyugodtan válogathatunk! - ezen már mindketten szakadtunk.
A bejutás nagyon könnyen ment, ugyanis ismertek minket.
Szóval bementünk és azonnal helyet foglaltunk a bárpultnál.
          -Mit hozhatok a hölgyeknek? - mosolygott a pult mögött szorgoskodó szépfiú.
          -Két Planters Punch-ot - kacsintott rá Sherie.
          -Azonnal! - lágyult meg a pultos csákó egy kacsintástól.
Miután kikaptuk az italainkat, megfordultunk a bárszékeinken, és elkezdtük lesni a kisebb tömeget, meg a bejáratot, ahol majdnem minden percben szinglik, illetve párocskák léptek be.
          -Basszus, az nem Paris Hilton? - mutattam a szőkére a bejárati ajtónál.
          -Deee! - bambult nagyot Sherie - Legalább nem mi fogjuk csinálni a legnagyobb botrányt!
Egy újabb hangos nevetés után Sher hirtelen kiköpte a szájában levő italt.
          -Minden oké? - veregettem meg a hátát összeráncolt homlokkal.
          -Mondjuk... látod azt a két srácot, akik most jöttek be?
A megadott irányba néztem.
          -A barnára meg a szőkére gondolsz? - szűkítettem össze szemeimet.
          -Aham, de az én esetemben a barnára... ma gördeszkázás közben vele futtam össze... huh, nagyon remélem, hogy nem ismer fel, vagy ilyesmi...
          -Már miért ismerne fel, teljesen másképp nézel ki most, mint délután - nyugtatgattam a beparázott Sher-t.
          -Na de kiket kopasztunk meg ma? - terelte el a témát.
          -Lássuk csak... - elgondolkodva a tömegre néztem, de a srácok sokasága mind volt valakivel.. na meg ha akadt egy-egy szingli, az nagyon visszataszítóan nézett ki - Azt hiszem, ők maradnak - mondtam ki félve.
          -Ahhj, oké... de ha felismer, a te hibád lesz! - fenyegetett meg az ujjával.
          -Vállalom a felelősséget, csak gyere - nevettem, azzal megfogtam a karját.




Sherie:



Szerencsére volt mellettük egy szabad háromszemélyes asztal, így oda ültünk le. Egy titkos pillantást dobtam feléjük, és láttam, hogy minket néznek.
          -Stírölneeek - súgtam Ada-nak kuncogva.
          -Helló csajszik... zavarok? - ült le a harmadik szabad helyre egy srác.
          -Oh... hát, ha hozol nekünk valami finom pezsgőt, akkor nem fogsz - mondtam kissé flegmán. Pont ez hiányzott, még a végén mindent elront.
          -Amúgy már két hete nem voltam úgy együtt senkivel... most egy jó alkalom lenne, mert azért valljuk be, nem rossz vágásúak - vigyorgott Ada.
          -Jah... - rántottam meg vállamat.
          -A pezsgőőők - tette le az asztalra az idegen, zavaró pasi - Szeretnék bemutatkozni... Drake Ollson vagyok - azzal mosolyogva lecsüccsent.
          -Az én nevem Cara - mutatkoztam be az álnevemen - Ő pedig a barátnőm, Molly - mutattam a velem szemben ülő Ada-ra.
          -Örvendek! - megfogta a kezünket, és szerre nyomott rá egy-egy nyálas puszit, amit undorodva törültünk az abroszba.
          -Megkérlek, hozol két Pina Colada koktélt? - koptattam le ismét.
Drake egy nagy vigyorral és csillogó szemekkel húzta el a csíkot, azalatt elvettem  a pezsgős poharát, és gyorsan beletöltöttem egy kis altatót a pezsgőjébe (mindig van a táskámban ilyesmi).
          -Bolond vagy - kuncogott Ada.
Drake ahogy vissza tért a koktéllal, felajánlottam, hogy húzzuk be a pezsgőt. Nem kellett sok, már is az asztalon volt a feje a karjain, és mélyen aludt.
          -Oké, Drake fiú elintézve... - egyet pacsiztunk Ada-val, majd lassan elszopogattuk a koktéljainkat.
Próbáltam feltűnés mentesen Drake zsebeibe nyúlni, ami sikerült is. Találtam benne 250$-t, de ahogy mindig is szoktam, vissza tettem 10$-t. Nem tudom miért csinálom ezt, talán valahol bennem mélyen van egy kis kedvesség is elbújva
          -Kezdésnek jó! - mosolygott Ada elégedetten.
          -Hé... csajok...hahóóó! - szólítgatott valaki, nem tudtuk, hogy ki, de azért a hang irányába néztünk. Bingó! A szőke és a barna hajú srác, illetve az est kiszemeltjei.
          -Nem ültök át hozzánk? - kérdezte az én kiszemeltem, a barna.
          -Miért ne? - vontuk meg vállainkat.
Szépen fogtuk magunkat és átültünk. Én a barnával kerültem szembe, míg Ada a szőkével.
Természetesen egy kis csacsogás is lejátszódott közöttünk. Mikor már kezdtünk kiszáradni, elmentek italért.
          -Van egy ötletem - virítottam barátnőmre egy félmosolyt huncutul.
          -Na zúgjad, de gyorsan! - siettetett.
          -Egy kis kínzás a lábbal való technikánkkal - mosolyogtam sokatmondóan. Ada egyből megértette, hogy mire gondolok.
Visszatért a két srác, mi meg rájuk mosolyodtunk csábosan.
Egy újabb dumálás után, már kezdtem unni, hogy koptatom a számat , szóval megadtam a jelet Ada-nak, hogy kezdődhet az előjáték.
Mialatt a barna beszélt, azalatt én próbáltam figyelni... úgy ahogy sikerült is, de azon voltam, hogy óvatosan kilépjek a magassarkúmból. Miután ez megvolt, lassan a lábához érintettem az enyémet, amitől hirtelen meglepődött arcot vágott, de én csak mosolyogtam, és a szemébe néztem továbbra is.
A lábfejem egyre jobban haladt felfelé, amitől a kiszemeltem erősebben kezdte venni a levegőt. Csodááás... Már a combját simogattam lábujjaimmal, amikor az asztalon nyugvó keze belemarkolt az abroszba. Ahogy láttam, Ada is jól szórakoztatta a szőkét.
Akkor folytassuk... lassan haladtam a cél felé, amivel látszólag nagyon is kínoztam. Arcomon egy félmosoly húzódott szét szenvedése láttán. A srác az alsó ajkába harapott, mire megnyaltam a szám szélét, ezzel is fokozva az egészet.
Hupsz, a talpam már is a célnál volt... az abrosz egyre jobban összegyűrődott erős szorítása alatt. Párszor végig suhant a talpam az előttem ülő domborulatán, mire a srác felpattant. Gyorsan visszadugam a lábamat a magassarkúmba.
          -Lelepünk! - mondta nyöszörögve Ada-nak és párjának, aki ugyancsak szenvedett.
Feltúrbózva megfogta a csuklómat, és kihúzott a vendéglőből, egyenest a recepcióshoz.
          -Egy szobát szeretnénk! - hadarta el.
A pult mögötti csajszi nagyot nézett. Gondolom az arckifejezésünk láttán lepődött meg... én vigyorogtam, mint egy hülye, a kiszemeltem pedig, mint egy szexre éhes, úgy be volt pörögve.
          -Gyorsabban, ha lehetséges! - szólt rá lábával a padlót ütögetve.
A csajszi szótlanul és felhúzott szemöldökökkel a kezébe nyomta az egyik szoba kulcsát.
          -Harmadik emelet, harmincötödik aj... - az áldozatom nem hagyta, hogy befejezze a csajszi, mivel már rohantunk is a lifthez.
Remegő kézzel megnyomta a hármas számmal ellátott gombot, és indultunk is. Kezdett közeledni, de eltoltam, és egy félmosollyal a szájára nyomtam a mutatóujjamat.
Egy rövid csengő hang jelezte, hogy a megadott emeleten vagyunk. Ismét rohantunk, hogy megkeressük a 35. ajtót.
          -Ez az! - kiáltott fel boldogan. De sajnos szerencsétlenkedett egy sort... a keze ismét remegett, és sehogy sem találta el a lyukat.
          -Remélem az ágyban nem vagy ilyen tökéletlen! - mondtam nevetve, azzal kivettem a kezéből a kulcsot, és szééép laaaassssaaaan kinyitottam az ajtót. Egy udvariasabb lökéssel beteremtett a lakrészbe, majd bezárta az ajtót.
Itt már valahogy én sem bírtam magammal, szóval egymásnak estünk, mint két vadállat.
Az előszobában lekerült róla a zakója meg a cipője... majd a hálószoba előtt az ingje is, plusz a magassarkúim.
Egy jó nagy francia ágy várt arra, hogy összepiszkolják! Áldozatom beledobott az ágyba, majd rám mászott, és idővel rólam is 'leesett' a piros koktélruha.
          -Szexi voltál abban is, de a nélkül... - csóválta meg fejét, miközben végig nézett piros, csipkés fehérneművel borított testemen vágyakozva.
Egy kuncogással jeleztem, hogy tetszett a bók, de vágjunk bele! Nem is gondolkodott sokáig, pár másodperc múlva anyaszült meztelenül simult a teste az enyémhez. Nem az a kidolgozott teste volt, amitől minden lány sikítani tudott volna, de nekem így is tetszett.... MI? ezt most tényleg én mondtam ki a gondolatomban?
Gyorsan félrehessegtettem minden féle érzelmet, ami utat törhetett volna.
          -Mióta nem voltál együtt nővel? - kérdeztem, ugyanis látszott rajta, hogy szegényke nagyon ki van éhezve.
          -Ki fogsz nevetni - mosolyodott el, miközben folyamatosan kaptam a lökéseket - Két honapja...
          -Két hónapja? - kerekedtek el szemeim. Kuncogásom közben melyen a hátába karmoltam, amit látszólag nem érzékelt.
Miután mindketten a csúcsra törtünk, lihegve feküdtünk le egymás mellé, és úgy néztük a plafont. Karjaink, a csipőink, meg a lábaink értek csak össze.
          -Nagyon jó vo... - kezdte, de azonnal félbeszakítottam.
          -Egy szót se! Ne rontsd el a pillanatot!
Nem akartam érzelmeket... még a végén ugyan abba a hibába esem, mint másfél évvel ezelőtt...
          -Oké - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Valamiért én is azt tettem.
Alig pillantottam kettőt, már is fölöttem volt.
          -Még egy menetet? - vigyorgott kajánul.
          -Hohohóóó, nincs karácsony! Akár mikulás hangot adtam ki, akár nem! - utaltam nevetve a hohohóóó-mra.
Egy ajakbiggyesztés után vissza dőlt a helyére.
Ez után, hogy mi ütött belém, fogalmam sincs! A srác fölé hajoltam, és megcsókoltam... azt hiszem, ez volt életem leghosszabb csókja... közben belemarkolt a fenekembe, mire én beletúrtam a hajába. Na jó, nekem teljesen elment az eszem.
Miután szét váltunk, elvigyorodott, én meg azonnal vissza huppantam a helyemre.
Addig vártam, míg elaludt. Csendben, és óvatosan keltem fel az ágyból. Lassú léptekkel elkezdtem keresgélni a sötétben a nadrágját. Ahogy megtaláltam, végig kutattam a zsebeit. Ebben semmi sem volt, csak egy telefon, meg egy csomag óvszer, amiből hát, ugye most már egy hiányzik...
Eszembe jutott, hogy a zakója odakint van, így felöltöztem, és a bejárati ajtó elé mentem. Nos itt már több mindent találtam a zsebeiben...
Egy pénztárca... kíváncsian lestem meg a nevét a személyigazolványán... Logan Henderson - egy vállrándítás után kivettem a pénzt, ami csak 156$ volt. A 10$-t neki is meghagytam 'kedvességből'. Volt egy kétszemélyes, ingyenes belépő jegye a közeli fitnesz klubba, plusz egy 100$-os értékjegy a nagy plázába. Ezeket mind begyömöszöltem a táskámba, de mielőtt elmentem volna, vissza osontam... öhm, Logan-hez és előkaptam a tűzpiros rúzsomat. Csak alsógatya volt rajta, így könnyen kezdhettem neki a firkálásnak...

                    "Megtörtük az átkot, tehát két hónap helyett, csak pár órája nem közösültél! ;)

                                                        Csók: Titkos-nem-hódolód xoxo"

Kuncogva nyomtam egy puszit a szájára, majd kisétáltam az ajtón. Elgondolkodva mentem le a recepciós csajhoz.

          -Hali ismét - nevettem halkan - Láttál egy szőke, viszonylag magas srácot, és egy hosszú, vöröses hajú lánykát? - kérdeztem a pultra könyökölve.

          -Sajnálom, de nem igazán adhatok ki információkat... - mondta flegmán. Szerintem azért viselkedett így, mert nem ő volt a helyemben, és nem ő döngethette az ágyat Logan-vel a harmincötösben. Erre elmosolyodtam.

          -De ez nagyon sürgős, a barátnőmnél van a házkulcsom, és hát nem vagyok varázsló, hogy kinyissam otthon az ajtót csak úgy, szóval... - hazudtam egy kicsikét.

          -29-es a...

Már mentem is a lifthez.

Ahogy megérkeztem a megadott ajtóhoz, leültem, és vártam. Közben rágyújtottam.

Néhány perc múlva nyílt az ajtó, és megjelent egy osonó alak, aki nevezetesen Ada volt. Egyszerre tort fel bennünk a halk nevetés.

          -Na? - húztam fel a szemöldökeimet kérdőn.

          -Oltári volt! Ez a Kendall tud valamit! - áradozott elpirulva.

          -Szóval Kendall-nek hívják?

          -Jah, valami Kendall Sch...ahj, kit érdekel... jó volt, az a lényeg! - kuncogott - Neked? - kiváncsiskodott.

          -Hát, nekem is azt kell mondanom, akár milyen fura, hogy nagyon jó volt! Képzeld, ez a Logan gyerek két hónapja nem volt együtt senkivel! 

Ahogy ezt elmondtam, hangos nevetésbe kezdtünk.

          -Ne mááár, akkor ő tartja a rekordot, ugyanis Kendall csak 1 hónapja nem... nem értem mit csinálnak, hogy ilyen kihagyásokkal vadulnak be - csóválta meg fejét Ada.

          -Azt hiszem haza megyek... nincs kedvem a továbbiakban seggfejek hülye, kitalált szövegeit hallgatni... - mondtam ásítva.

          -Veled tartok! Egy ilyen est után, csak pihenés jöhet szóba - egyet nyujtózkodott, azzal leléptünk egymásba karolva. 

Chapter 2

halóóóóóóó :)) Ne haragudjatok hogy eddig húztam a második rész megírását, de úgy éreztem hiányzik valami. Remélem tetszeni fog ez a rész is, és továbbra is velünk tartotok! Köszönjük az eddigi 5 feliratkozót, hihetetlen érzés!:)

Adaline : 

Tegnap esténk elég jól sikerült, nagy meglepetésemre Sher szerezte a nagyobb summát. Még 10 gramm füvet is szerzett, amit elég jó áron fogunk tudni eladni a helyi gettóban.
Én tegnap este egy egész kedves társaság közé keveredtem, ám a pia hatására ők is átmentek a 'flegma, gazdag stílusba'. Ezért annyira mégse fájt hogy elvettem 5000 dollárjukat.
-Adaaaaaa, képzeld, képzeld, képzeld mim van.- ugrált előttem egy kinyúlt pólóba, miközben valami kulcsot lóbált.
- Hmm, jól néz ki, de pontosan mi is az kincs?- kérdeztem miközben rágyújtottam egy cigire.
- Ez a KULCS arra hogy ma ,egész nap élvezzük a napsütést és a milliárdosok jacht-os életét.- kacsintott
- Ne, ne, ne. Most ezt nem mondod? Te elcsórtad valaki Jachtját?- hatalmas büszke mosolyt villantottam.
- Ühüüm, itt az ideje hogy kipróbáljuk, kapj fel egy fürdőruhát és indulás a kikötő.
- Jójójó, és mi a terv?
- Ááá, csak kölcsön vesszük pár órára, vissza visszük a kikötőbe, és ott hagyjuk a kulcsot.
- Jóóó, de este egy snob partira vagyunk hivatalosak, ahol a te örömödre csak fiatal srácok lesznek.- kacsintottam, majd elkezdtünk örömtáncot lejteni.
Imádom az életem!
Hogy miért is csináljuk mi mindezt? Mi csak elveszünk attól akinek sok van és a szegényeknek adunk. Olyasfajta női Robin Hoodok vagyunk. Hiszen másnaposan mikor felkel az alany valahol, a semmi közepén, fel se tűnik neki, hogy eltűnt néhány százas, vagy az aranyóra... hogy miért nem? Mert fogják magukat és másnap a legújabb óra lesz már a karjukon. Mi se szeretjük ezt annyira, de mivel az iskolákból kirúgtak minket rossz magatartás miatt és rengeteg verekedés miatt, így kénytelenek voltunk valamit csinálni magunkkal. Nem voltunk egyik iskolába sem valók, fedél se volt a fejünk felett. Elkezdtük járni az utcákat, klubokat. Az egész egy csoki lopásával kezdődött, mivel két hete nem ettünk és nem bírtuk tovább játszani az angyalokat.
Ez a kis csoki se tűnt fel senkinek, egy nagyobb tárgy miért is tűnne fel?
Egy sugallat volt az egész hogy vegyünk el a gazdagoktól, hiszen ők sosem adnának maguktól.
Kénytelenek voltunk összeesküdni, jobban mondva összefeküdni egy-két klubtulajdonossal, hogy ingyen léphessünk be a milliárdosok magán klubjaiba, majd az éjszaka végén feltűnés mentesen léphessünk le. Sokan játszanak a kezünk alá, néha-néha köröz a rendőrség  'ismeretlen elkövetőket'...de pontosan ők se tudták kiket.

Sherie :

- Tudod néha már úgy unom ezt az egészet - dőlt a vállamra Ada.
- Nekem mondod? - fújtam ki a füstöt - Ha te nem lennél már régen feladtam volna az egész életet.
- Mindig is tesók voltunk, csak éppen más anyától.- mosolyodott el.
- Szeretlek!- böktem ki, pedig nem szokásom érzelmeskedni.
- Tudom- ölelt magához jó szorosan.
- Megjöttüüünk!-rohantam egyenesen a luxus jachtra.
- Tyűűűűűűűűűűűűűűűűűha, ilyet még csak Tv-ben láttam. Isten vagy Sherie!

Órákat töltöttünk a világ egyik legdrágább Jachtján. Rengeteg luxus pezsgők és ékszerek volta a Jachton, még külön garázs is, a medencéről már ne is beszéljünk.

Csináltunk pár képet is emlékül, mivel egy ekkora Jachtot, se eladni, se megtartani nem tudunk sajnos. Már az estére készültünk és beszéltük hogy elmegyünk arra a magán partira, ahol rengetek fiatal híresség is jelen lesz. Hmmm, izgatottan várom kikbe futunk bele. Biztosan lesz egy - két nyálas srác, aki éppen nagyon magányos és mi ott leszünk nekik vigaszul.

- Ígérj meg valamit Ada ! - vettem egy mély levegőt majd kiböktem , mi nyomja igazán a lelkem.
- Ígérem akármi is az!- mosolygott angyalian.
- Egyszer ugye mi is úgy fogunk élni mint az átlagos korunkbeli lányok...boldogan, szerelemben, egy hozzánk passzoló sráccal.
- Ez biztosan így lesz, de ha meg is találjuk azt a srácot, a múltunkat kénytelenek leszünk eltitkolni!

Lelki beszélgetésünket azonban szirénák szakították félbe.....
- Hívd azonnal Jasont! - kiabálta Ada, míg összepakolt néhány tárgyat, majd azzal a lendülettel a vízbe ugrott.
- Tárcsáztam gyorsan, majd én is követtem vízbe a barátnőmet.

Chapter 1

Halihóóó :) Itt is van az új rész, amit nagy boldogsággal hoztam össze, remélem tetszeni fog, és továbbra is követni fogjátok a blogunkat ^^ Pusszancs néktek :)



~Sherie~

Péntek reggel van, ami azt jelenti, hogy jó napunk lesz! Hogy miért? Mert péntek egy igazi bulis nap Los Angeles-ben... és Adaline meg én imádjuk a bulikat, sőt, ha gazdag, bunkó emberkék is megfordulnak ott.
          -Van cigid? - kérdeztem a még szunyáló barátnémat.
          -Ahhj... a táskámban van - szólalt meg a reggeli rekedtes hangján. Fel sem emelte a fejét, csak pihent tovább.
Valahogy megkerestem a táskáját és elkezdtem kutatni a cigisdobozt. Közben a kezembe akadt egy-két aranyóra, meg hasonló értékes dolog. Gondolom ezek voltak a tegnap esti áldozatok. Valahogy Adaline mindig több cuccot tud elcsórni az emberektől. Még van mit tanulnom úgy látszik...
          -Megvan! - kiáltottam, mintha a rák ellenszerét találtam volna fel.
Gyorsan kivettem egy szál cigit, majd elővarázsoltam a zsebemből a lopott aranyozott öngyújtómat, amit két napja szereztem be egy szerencsétlen, pénzes pasastól...
Szippantottam egyet az 'egészséges' cuccból, majd odarohantam Ada-hoz és ráfújtam a füstöt.
          -Ez.... mire.... volt.... jó? - kelt ki az ágyból köhögve és mérges tekintettel.
Elkezdtem nevetni, mire meglágyult az arckifejezése és velem együtt rázkódott a kacagástól.
          -Ideje felkelni! Ma egy újabb, eseménydúsabb éjszaka áll előttünk - vigyorodtam el sokat mondóan.
          -Jah... de nem az lenne a lényeg, hogy kipihenjük magunkat? - súrólta meg szemeit egy nagy ásítás közepette.
          -Aludtál öt órát, az nem elég? - kuncogtam.
Ada fejbevágott a párnájával.
          -Hát kösz... inkább menj hozd rendbe magad - cukkoltam kacagva.
          -Na jó, látom menstruálsz, megyek pisilni - azzal elindult a fürdőszobába.
Ott fetrengtem a földön a röhögéstől a kezemben egy cigivel. A hamu szerencsésen a felsőmre esett, de úgyis csak egy otthoni kopott póló volt rajtam.
Kimentem a balkonra és a maradékot elpöfékeltem. Nemsokára Ada jelent meg mellettem ugyanúgy cigivel a kezében.
          -Semmi kaja nincs... le kellene adni valakiknek a cuccokat, amiket lenyúltunk, hogy vegyünk valami ételt. Kopog a szemem - rátámaszkodott a korlátra.
          -Átöltözöm és intézkedem... - elindultam be a szobába.
          -Steve-et keresd meg, ő mindig beveszi, és elég jól megfizeti az aranyórákat meg ékszereket - mondta Adaline egy füstfelhő kifújása után.
Bólintottam majd siettem a mosdóba összekaparni magamat. Átöltöztem, magamhoz vettem minden értékes tárgyunkat, amiket nem tartottunk meg és elindultam.

Steve egy nagyon jó kis elhagyatott utcában foglalkozik lopott áruk becserélésével. Tőlünk mindig örömmel vásárol, ugyanis biztosra tudja, hogy gazdagoktól származó cuccokat teszünk le az asztalára.
Az utca igaz, hogy mindig megborzongtat, ugyanis minden csöves erre felé tanyázik, és egy csöppet sem a kedvességükről híresek. Na meg az a bűzös dohos szag, ami beterít mindent... felfordul a gyomrom...
De sikerült beérnem Steve 'rendelőjébe' anélkül, hogy bárki is belém kötött volna.
          -Sherie... de rég láttalak! - üdvözölt kedvesen, ahogy meglátott.
          -Én is téged - megöleltem - Hoztam egy kis ajándékot - mosolyodtam el.
          -Gyere... mutasd meg apucinak - kacagott egy szoba felé menet. Utána csörtettem és kiürítettem a közepes méretű tasakot az asztalra, ahol jól szemügyre vehette.
          -Úha, egy Chanel óra... az igen! - csodálkozott.
Erre a fogásomra vagyok a legbüszkébb, ugyanis ezt én csábítottam le egy eléggé idős gazdag férfiról... Az a korosztály nem éppen az esetem.
Kikerekedett szemekkel nézte, hogy Ada-val miket szereztünk be.
A szemügyre vétel után egy jókora pénzösszeggel indultam el bevásárolni.


~Adaline~

Sher három jó nagy zacskóval tántorgott be az ajtón, aminek örvendtem.
          -Azt hiszem királyi reggelink lesz - vigyorgott.
          -Elhiszem! - néztem boldogan rá - Látom Steve-nek tetszettek a holmik - súroltam össze tenyereimet.
          -Nagyon tetszettek - nevetett fel - Na lássunk neki, mert kezdem érezni a kaparást a gyomromban...

Este ismét kicsíptük magunkat, és vigyorogva indultunk neki egy újabb lehetőséggel teli éjszakának.
          -Egy annyira felhívom a figyelmedet, hogy öregekkel nem állok le többet! - szólalt meg egy kis csend után Sher.
Csak nevetni tudtam erre a kijelentésére.
          -Mi van? Most képzelj el egy szottyadt tatát... neked lenne kedved kikezdeni egy olyannal?
Komoly arckifejezése láttán még jobban elkezdtem vihogni.
Egy 'Reménytelen vagy' nézéssel rám pillantott és elhallgatott.
          -Oké, oké... de legtöbbször az idősebbek a pénzesebbek, szóval... - tártam szét karjaimat - Nem kell elmenni addig, hogy már a szemével lekívánja a ruháidat rólad, csak az is elég ha jól leitatod őket, majd elsurransz az értékes, sok pénzet érő cuccaikkal - tanácsoltam barátnőmnek kacsintva.
          -Rendben - sóhajtott nagyot.
Egy kedves ismerősöm segítségével bármilyen elit party-ra betudunk jutni, ahogy a ma esti nemtudommilyen-díjátadó after bulijára is.
Bejutásunk után szétváltunk egy-egy 'Sok sikert és árut' köszöntéssel.


~Sherie~

Na lássunk neki az esti programnak.
Ahogy mindig is szoktam, elvonultam egy helyre, ahol jól beláthattam majdnem az egész termet.
Mindenféle ember megfordult ezen a party-n... jó vágású pasik, akik többnyire egy plázacicával az oldalukon billegtették a gazdag seggüket. Idős férfiak fiatal, pénzéhes feleségekkel, akik azt várják, hogy mikor dobja fel a talpát az öreg a vagyon érdekében. Na meg szingli, gazdag férfiak... fiatal és középkorúak egyaránt.
Egy elég jóképű pasit néztem ki. Balkezén csillogó karóra, két ujján egy-egy aranygyűrű. Igaz, hogy a gyűrűket egy kicsit nehéz lehámozni, de megoldható. Tökéletes öltönyben villogtatta magát... hm, ki tudja, hogy mik rejlenek azokban a zsebekben, amit innen nem láthatok. Talán egy jó vastag pénztálca? Akkor, Shery, kapd össze magad, és cseszd el az estéjét a hapsinak - bíztattam magamat gondolataimban egy gúnyos mosollyal.
Mivel leült, és magányosan kezdte el nézegetni a táncikáló népet, oda mentem hozzá, és másfél méterre tőle helyet foglaltam. Kihívóan a hapsi felé fordultam, kecsesen keresztbe tettem lábaimat úgy, hogy a lábfejem Rá irányuljon. Egy mellettem elsuhanó pincér tálcájáról lekaptam egy pohár pezsgőt, amit elkezdtem iszogatni.
Bingó! Az áldozat már is rám villantotta 100 wattos mosolyát, amitől talán mások odavizelnének, de én nem.
Elfogyott az italom, és ki áll előttem? A kedves kis áldozat.
          -Foglalt ez a hely? - kérdezte kedvesen.
Uhh... vajon nem unják ezt a sablon dumát? Férfiak...
          -Nem - vigyorodtam el.
Leült. Akkor mostantól kezdődik a 'Sherie megkopasztja a gazdagokat' projekt!
Fél órán át beszélgettünk átlagos dolgokról. Felhozta, hogy meghív egy italra. Elment hozni valamit, de visszatérésekor már egy egész üveg vodka volt.
Na ácsi, ki akar leitatni kit? Nem ver át ez a senkiházi!
          -Mulassunk! - azzal Oliver(ez a neve) elhúzott egy csendes kis helyre, ahol alig volt néhány becsiccsentett csajszi.
Ez az Oliver tisztára nekem játszik.
Töltött mindkettőnknek az erős italból, majd koccintottunk. Mialatt Oliver egyből behúzta, addig én a mellettem lévő növényre öntöttem a poharam tartalmát, majd mintha megittam volna, az asztalhoz vágtam a poharamat.
          -Még egyet? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel
Ez így ment addig, amíg el nem fogyott az üveg vodka. Szegény növényt sajnáltam, ahova ürítettem a poharamat.
Oliver már eléggé kiütte magát. Akkor kezdődjön az akció...
          -Gyere a mosdóba - hívogattam a mutatóujjammal kihívóan.
Nem kellett kétszer mondjam, azonnal felállt a székéről és loholt utánam, mint egy kiéhezett korcs.
A hangos zene mindent elnyomott. Berontottunk a mosdóba, ekkor már egymás szájában turkásztunk. Magunk mögött becsuktuk az ajtót, és neki támaszkodtunk. Egy percre eltoltam magamtól, hogy megnézzem, van-e szemtanú a fülkékben.
          -Senki sehol - vigyorodtam el Oliver-hez közeledve.
Rámrontott, és elkezdett tapizni, amit rezzenéstelenül tűrtem. Minden pasi egy szemétláda...
Karjaimat a nyaka köré fontam, de csak azért, hogy az aranynyakláncát lenyúljam. Óvatosan megkerestem a kapcsot, amivel leteremthetem róla. Ez meg is van, gyöngéden előrehúztam tenyereimet, majd a jobb kezembe fogtam a láncot, amit becsúsztattam a táskámba.
          -Szereted eldobni az agyad? - kérdeztem egy tablettát felmutatva.
          -Naná! - vágta rá, azzal kivette a kezemből és lenyelte. Pár perc után már a földön ült és szunyált... nem így képzeltem el a lopkodást.... túl könnyű így. Na mindegy. Szépen letérdeltem melléje és elkezdtem lefejteni róla az összes értékes tárgyat. Jöttek a zsebek...
          -Hm, pénztárca... lássuk csak mennyi van... azt a kurva - döbbentem le a nagy pénzköteg láttán - 510 dollár? - remegő  kézzel, de boldogan tettem zsebre az összeget. Kedvességből az aprót, azaz a 10 dollárt visszatettem a pénztálcájába.
Megszégyenítés képpen kirúzsoztam, és csóknyomokat pusziltam az arcára. Majd kigomboltam a felsőjét és a mellkasára írtam, hogy "Szeresd a testem baby!".
Kiröhögtem, majd ott hagytam, és mentem kerestem egy újabb áldozatot.

Mindennek a kezdete...

 Két átlagos 20 éves lány, akiknek az élet váratlanul összekeresztezte útját. Ebből a véletlenből született meg egy örök, őszinte barátság. A lányok élete nem fenékig tejfel, egyikük sem ismeri családját, nem tudják mi is az, az igaz szeretet. Egy ideje csak egymásra számíthatnak ebben a hatalmas Világban.

Ám az életük cseppet sem unalmas, hiszen minden éjjel egy újabb lehetőség a csodás élet megteremtésére, vagy út az örök bezártságra.

Adaline Florent :

Sherie Grease :

Ez lett volna a mi kis rövid bevezetőnk, reméljük felcsigáztunk titeket és velünk fogtok tartani történetünk során !:)