Chapter 1

Halihóóó :) Itt is van az új rész, amit nagy boldogsággal hoztam össze, remélem tetszeni fog, és továbbra is követni fogjátok a blogunkat ^^ Pusszancs néktek :)



~Sherie~

Péntek reggel van, ami azt jelenti, hogy jó napunk lesz! Hogy miért? Mert péntek egy igazi bulis nap Los Angeles-ben... és Adaline meg én imádjuk a bulikat, sőt, ha gazdag, bunkó emberkék is megfordulnak ott.
          -Van cigid? - kérdeztem a még szunyáló barátnémat.
          -Ahhj... a táskámban van - szólalt meg a reggeli rekedtes hangján. Fel sem emelte a fejét, csak pihent tovább.
Valahogy megkerestem a táskáját és elkezdtem kutatni a cigisdobozt. Közben a kezembe akadt egy-két aranyóra, meg hasonló értékes dolog. Gondolom ezek voltak a tegnap esti áldozatok. Valahogy Adaline mindig több cuccot tud elcsórni az emberektől. Még van mit tanulnom úgy látszik...
          -Megvan! - kiáltottam, mintha a rák ellenszerét találtam volna fel.
Gyorsan kivettem egy szál cigit, majd elővarázsoltam a zsebemből a lopott aranyozott öngyújtómat, amit két napja szereztem be egy szerencsétlen, pénzes pasastól...
Szippantottam egyet az 'egészséges' cuccból, majd odarohantam Ada-hoz és ráfújtam a füstöt.
          -Ez.... mire.... volt.... jó? - kelt ki az ágyból köhögve és mérges tekintettel.
Elkezdtem nevetni, mire meglágyult az arckifejezése és velem együtt rázkódott a kacagástól.
          -Ideje felkelni! Ma egy újabb, eseménydúsabb éjszaka áll előttünk - vigyorodtam el sokat mondóan.
          -Jah... de nem az lenne a lényeg, hogy kipihenjük magunkat? - súrólta meg szemeit egy nagy ásítás közepette.
          -Aludtál öt órát, az nem elég? - kuncogtam.
Ada fejbevágott a párnájával.
          -Hát kösz... inkább menj hozd rendbe magad - cukkoltam kacagva.
          -Na jó, látom menstruálsz, megyek pisilni - azzal elindult a fürdőszobába.
Ott fetrengtem a földön a röhögéstől a kezemben egy cigivel. A hamu szerencsésen a felsőmre esett, de úgyis csak egy otthoni kopott póló volt rajtam.
Kimentem a balkonra és a maradékot elpöfékeltem. Nemsokára Ada jelent meg mellettem ugyanúgy cigivel a kezében.
          -Semmi kaja nincs... le kellene adni valakiknek a cuccokat, amiket lenyúltunk, hogy vegyünk valami ételt. Kopog a szemem - rátámaszkodott a korlátra.
          -Átöltözöm és intézkedem... - elindultam be a szobába.
          -Steve-et keresd meg, ő mindig beveszi, és elég jól megfizeti az aranyórákat meg ékszereket - mondta Adaline egy füstfelhő kifújása után.
Bólintottam majd siettem a mosdóba összekaparni magamat. Átöltöztem, magamhoz vettem minden értékes tárgyunkat, amiket nem tartottunk meg és elindultam.

Steve egy nagyon jó kis elhagyatott utcában foglalkozik lopott áruk becserélésével. Tőlünk mindig örömmel vásárol, ugyanis biztosra tudja, hogy gazdagoktól származó cuccokat teszünk le az asztalára.
Az utca igaz, hogy mindig megborzongtat, ugyanis minden csöves erre felé tanyázik, és egy csöppet sem a kedvességükről híresek. Na meg az a bűzös dohos szag, ami beterít mindent... felfordul a gyomrom...
De sikerült beérnem Steve 'rendelőjébe' anélkül, hogy bárki is belém kötött volna.
          -Sherie... de rég láttalak! - üdvözölt kedvesen, ahogy meglátott.
          -Én is téged - megöleltem - Hoztam egy kis ajándékot - mosolyodtam el.
          -Gyere... mutasd meg apucinak - kacagott egy szoba felé menet. Utána csörtettem és kiürítettem a közepes méretű tasakot az asztalra, ahol jól szemügyre vehette.
          -Úha, egy Chanel óra... az igen! - csodálkozott.
Erre a fogásomra vagyok a legbüszkébb, ugyanis ezt én csábítottam le egy eléggé idős gazdag férfiról... Az a korosztály nem éppen az esetem.
Kikerekedett szemekkel nézte, hogy Ada-val miket szereztünk be.
A szemügyre vétel után egy jókora pénzösszeggel indultam el bevásárolni.


~Adaline~

Sher három jó nagy zacskóval tántorgott be az ajtón, aminek örvendtem.
          -Azt hiszem királyi reggelink lesz - vigyorgott.
          -Elhiszem! - néztem boldogan rá - Látom Steve-nek tetszettek a holmik - súroltam össze tenyereimet.
          -Nagyon tetszettek - nevetett fel - Na lássunk neki, mert kezdem érezni a kaparást a gyomromban...

Este ismét kicsíptük magunkat, és vigyorogva indultunk neki egy újabb lehetőséggel teli éjszakának.
          -Egy annyira felhívom a figyelmedet, hogy öregekkel nem állok le többet! - szólalt meg egy kis csend után Sher.
Csak nevetni tudtam erre a kijelentésére.
          -Mi van? Most képzelj el egy szottyadt tatát... neked lenne kedved kikezdeni egy olyannal?
Komoly arckifejezése láttán még jobban elkezdtem vihogni.
Egy 'Reménytelen vagy' nézéssel rám pillantott és elhallgatott.
          -Oké, oké... de legtöbbször az idősebbek a pénzesebbek, szóval... - tártam szét karjaimat - Nem kell elmenni addig, hogy már a szemével lekívánja a ruháidat rólad, csak az is elég ha jól leitatod őket, majd elsurransz az értékes, sok pénzet érő cuccaikkal - tanácsoltam barátnőmnek kacsintva.
          -Rendben - sóhajtott nagyot.
Egy kedves ismerősöm segítségével bármilyen elit party-ra betudunk jutni, ahogy a ma esti nemtudommilyen-díjátadó after bulijára is.
Bejutásunk után szétváltunk egy-egy 'Sok sikert és árut' köszöntéssel.


~Sherie~

Na lássunk neki az esti programnak.
Ahogy mindig is szoktam, elvonultam egy helyre, ahol jól beláthattam majdnem az egész termet.
Mindenféle ember megfordult ezen a party-n... jó vágású pasik, akik többnyire egy plázacicával az oldalukon billegtették a gazdag seggüket. Idős férfiak fiatal, pénzéhes feleségekkel, akik azt várják, hogy mikor dobja fel a talpát az öreg a vagyon érdekében. Na meg szingli, gazdag férfiak... fiatal és középkorúak egyaránt.
Egy elég jóképű pasit néztem ki. Balkezén csillogó karóra, két ujján egy-egy aranygyűrű. Igaz, hogy a gyűrűket egy kicsit nehéz lehámozni, de megoldható. Tökéletes öltönyben villogtatta magát... hm, ki tudja, hogy mik rejlenek azokban a zsebekben, amit innen nem láthatok. Talán egy jó vastag pénztálca? Akkor, Shery, kapd össze magad, és cseszd el az estéjét a hapsinak - bíztattam magamat gondolataimban egy gúnyos mosollyal.
Mivel leült, és magányosan kezdte el nézegetni a táncikáló népet, oda mentem hozzá, és másfél méterre tőle helyet foglaltam. Kihívóan a hapsi felé fordultam, kecsesen keresztbe tettem lábaimat úgy, hogy a lábfejem Rá irányuljon. Egy mellettem elsuhanó pincér tálcájáról lekaptam egy pohár pezsgőt, amit elkezdtem iszogatni.
Bingó! Az áldozat már is rám villantotta 100 wattos mosolyát, amitől talán mások odavizelnének, de én nem.
Elfogyott az italom, és ki áll előttem? A kedves kis áldozat.
          -Foglalt ez a hely? - kérdezte kedvesen.
Uhh... vajon nem unják ezt a sablon dumát? Férfiak...
          -Nem - vigyorodtam el.
Leült. Akkor mostantól kezdődik a 'Sherie megkopasztja a gazdagokat' projekt!
Fél órán át beszélgettünk átlagos dolgokról. Felhozta, hogy meghív egy italra. Elment hozni valamit, de visszatérésekor már egy egész üveg vodka volt.
Na ácsi, ki akar leitatni kit? Nem ver át ez a senkiházi!
          -Mulassunk! - azzal Oliver(ez a neve) elhúzott egy csendes kis helyre, ahol alig volt néhány becsiccsentett csajszi.
Ez az Oliver tisztára nekem játszik.
Töltött mindkettőnknek az erős italból, majd koccintottunk. Mialatt Oliver egyből behúzta, addig én a mellettem lévő növényre öntöttem a poharam tartalmát, majd mintha megittam volna, az asztalhoz vágtam a poharamat.
          -Még egyet? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel
Ez így ment addig, amíg el nem fogyott az üveg vodka. Szegény növényt sajnáltam, ahova ürítettem a poharamat.
Oliver már eléggé kiütte magát. Akkor kezdődjön az akció...
          -Gyere a mosdóba - hívogattam a mutatóujjammal kihívóan.
Nem kellett kétszer mondjam, azonnal felállt a székéről és loholt utánam, mint egy kiéhezett korcs.
A hangos zene mindent elnyomott. Berontottunk a mosdóba, ekkor már egymás szájában turkásztunk. Magunk mögött becsuktuk az ajtót, és neki támaszkodtunk. Egy percre eltoltam magamtól, hogy megnézzem, van-e szemtanú a fülkékben.
          -Senki sehol - vigyorodtam el Oliver-hez közeledve.
Rámrontott, és elkezdett tapizni, amit rezzenéstelenül tűrtem. Minden pasi egy szemétláda...
Karjaimat a nyaka köré fontam, de csak azért, hogy az aranynyakláncát lenyúljam. Óvatosan megkerestem a kapcsot, amivel leteremthetem róla. Ez meg is van, gyöngéden előrehúztam tenyereimet, majd a jobb kezembe fogtam a láncot, amit becsúsztattam a táskámba.
          -Szereted eldobni az agyad? - kérdeztem egy tablettát felmutatva.
          -Naná! - vágta rá, azzal kivette a kezemből és lenyelte. Pár perc után már a földön ült és szunyált... nem így képzeltem el a lopkodást.... túl könnyű így. Na mindegy. Szépen letérdeltem melléje és elkezdtem lefejteni róla az összes értékes tárgyat. Jöttek a zsebek...
          -Hm, pénztárca... lássuk csak mennyi van... azt a kurva - döbbentem le a nagy pénzköteg láttán - 510 dollár? - remegő  kézzel, de boldogan tettem zsebre az összeget. Kedvességből az aprót, azaz a 10 dollárt visszatettem a pénztálcájába.
Megszégyenítés képpen kirúzsoztam, és csóknyomokat pusziltam az arcára. Majd kigomboltam a felsőjét és a mellkasára írtam, hogy "Szeresd a testem baby!".
Kiröhögtem, majd ott hagytam, és mentem kerestem egy újabb áldozatot.